Egyszer volt, hol nem volt,

Nem is olyan réges-régen

Szép lányok és helyes fiúk éldegéltek.

Minden lánynak megvolt a barátja            

És a srácoknak is a maga arája.

Mindenki nagyon boldog volt,

Míg egy gonosz törpe a falujukba nem hatolt.

Dúlt-fúlt, a királylányt kereste,

S mindenki az ő rombolását leste.

Húsz perc után megtalálta,

S mindenki a mondanivalóját várta.

Letérdelt a leány elé,

S ekképp szólt felé:

                „Kedves, szépséges hölgy,

                 Ez a századik völgy,

                 Ahol a Szépséget kerestem,

                 S az úton többször is elestem.

                 De most végre megtaláltam.

                 Mikor megláttam,

                 Egy percig meg is álltam.

                 Olyan szép és gyönyörű…

                 Csak lenne örökké hű!

                 És nem lenne oly keserű,

                 S jönne borúra derű!

                 Jöjj kedves, s légy enyém!

                 Szebb vagy, mint e költemény!”

A királylány elmosolyodott,

És rögvest a törpéhez sompolygott.

Szépen, csendben szöktek ki a kastélyból,

Így megmenekültek a nagy balhétól.

Mint kiderült a törpe nem is volt gonosz,

Csak a mozgáskultúrája volt enyhén rossz.

A lány nagyon szerette Őt,

Gyereket is szült, kettőt!

A fiú is odáig volt a lányért meg vissza,

Ma is csak az Ő limonádéját issza!

Így élnek ma is boldogan,
Ismerik is őket jó sokan.