Reszket� t�rddel, remeg� k�zzel,
Ijedten, f�lsszel, de vak rem�nnyel
J�tt�nk, toppantunk egy �j �letbe,
Mik�nt tavaszi szell� a t�lbe,
A h�zakba, sz�vekbe libben be.

Idegen arcok, �j ez a k�zeg.
�gy �rt, mint egy messzir�l l�tt l�veg,
Mely m�lyre hatolt, mikor bel�ptem.
Ott emberek, m�g�ttem meg t�meg.
Nincs ki�t. Marasztal a rem�nyem.

Te is �gy �rkezt�l. Nem k�rdezt�l,
Nem ellenkezt�l. Ink�bb v�rezt�l.
�szre se vett�k, mit tett�l �rt�nk!
Sokszor miattunk verejt�kezt�l,
�s mi v�gan, ked�lyek k�zt �lt�nk.

T�rted, ha b�ntottunk, kiab�ltunk,
Ha �t�tt�nk, v�gtunk, r�g-kap�ltunk!
Azt, hogy farkasszemet n�zt�nk Veled!
�s hab�r el�stuk csatab�rdunk,
A harci sebeket sose feledd!

Sose feledd a sz�p pillanatot,
Amely mosolyt, �r�met adhatott.
Eml�kezz, ahogy vel�nk nevett�l,
S ahogyan egy�tt s�rtunk dallamot,
Pont �gy, mint az anya, ki elvet�l.

A boldog �r�k v�gleg elm�lnak,
Utols� k�nnyeink is elhullnak.
Mint a homok, lepereg �let�nk,
S csak szemeket hagy h�tra a m�ltnak:
Te itt maradsz, mi pedig elmegy�nk.

Els�k voltunk, els� volt�l nek�nk,
Remeg� k�zzel megfogtad kez�nk,
B�r nem tudtad, mit v�llalsz magadra.
K�sz�nj�k azt, hogy itt volt�l vel�nk,
�s hogy sosem ment�nk az agyadra.

�gy �llunk most, mint amikor j�tt�nk:
Emberek itt, t�megek el�tt�nk,
Reszket� t�rdek, remeg� kezek,
�j �let v�r, de v�gre feln�tt�nk!
Ilyenek voltunk, mi voltunk ezek.