Egy alak fut át az erdőn..

Sietős léptek zaja törte meg a néma csöndet. Rég elszáradt gallyak recsegése, kövek tompa gördülésének hangja kísérte a zihálva futó alakot, kinek sápadt arca szinte világított az éjszaka sötétjében. Teste valószínűtlenül vékony volt, olyan törékeny, mintha bármelyik pillanatban összeeshetne.

Rámosolyog a végzet..

A fák között haladó látomás egy fiatal lány volt. Fehér hálóinget viselt, gyönyörű hollófekete haja szabadon lobogott utána, miközben bele-belekaptak az őt kísérő hatalmas fák ágai. Nehezen kapkodta a levegőt, mintha valami megmagyarázhatatlan, alattomos erő gátolná őt a lélegzésben.

Gonoszság van a levegőben..

Az erdő gúnyos nevetéssel vette őt körbe. Játszott vele, bántotta. Amerre a lány futott, lába előtt megtelt az ösvény szúrós kavicsokkal, melyek véresre horzsolták meztelen lábát. Ágak csapódtak a szemébe, ezért karját folyamatosan maga elé tartotta. Vér rajzolt furcsa mintákat a hófehér bőrre. Egy inda közvetlenül a lába elé tekeredett, a lány átesett rajta. A növény megvető mosollyal nyugtázta a lány zuhanását, majd eltűnt az éjszaka árnyai között.

Ki kell tartani..

A lány halk sóhajjal feltápászkodott, de nem zokogott, nem szólt, hanem, mint akit valami magasztos cél vezérel, újra talpra állt, és eltökélt szándékkal rohant tovább. Hálóingje immár cafatokban lógott, haja kócos volt, de szemében valami különös, már-már megszállott láz égett. Legbelül látta a célt, melytől nem hagyta magát eltéríteni. Kiért az erdőből, futott a domb felé, mely vonzotta, mint gyertyaláng a pillangót.

Nincs sok hátra..

Feltűnt előtte a domb. Mikor meglátta, eszét vesztve kezdett el felfelé rohanni. Háta mögött érezte az erdő meleg, élő lélegzetét. Szívéből eltűnt a félelem, helyét béke és boldogság töltötte meg. Már nem fájtak a sebei, nem érezte a tagjait zsibbasztó fáradtságot.

A dombtető holdfényben fürdött. A lány, mikor elérte ezt a fényt, fejét hátravetette, kezeit széttárta, így forgott, örömtől részegülten. A Hold olyan közel volt, hogy megérinthette volna.

Miért is ne?

A lány elgondolkozva lassított pörgésének vad iramán. Kezeit könyörgően a Hold felé emelte. Testét sápadt holdfény járta át, lába lassan felemelkedett a talajról. és ő széttárt kézzel, boldog mosollyal fogadta a Hold hívását..