Nagy szeretettel köszöntöm Önöket kedvenc tanintézményünk, a Xántus János Idegenforgalmi Középiskola előtt. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Biró György vagyok, és én fogom ma végigkalauzolni Önöket az épületben.

Iskolánk 1883-86 között, Hauszmann Alajos tervei alapján épült. A mester túlságosan is jó munkát végzett. A majd 120 éves építészeti remek megrongálása nem kis fejtörést okoz azon kedves diáktársaimnak sem, akik pusztakézzel képesek egy futógép acélkarját eltörni. Az épület homlokzata az itáliai reneszánszt idézi, szépen megmunkált vörös tégláival az előző rendszerben rengeteg diákot csábíthatott magához.

Iskolánk egyébként a város szívében, jól megközelíthető helyen, számos nevezetesség közelében helyezkedik el. Szinte a hét minden napján szervezünk városnézést német, angol vagy olasz nyelven. Minden érdeklődőt örömmel látunk. Aki viszont nem szereti a buszos idegenvezetést, az akár gyalogosan is ellátogathat a Parlamentbe. Útközben betérhet kedvelt parkunkba is, ahol a Xántusos diákkal együtt szívhatja a friss levegőt.

Fontos még megemlíteni, hogy iskolánkkal szemben működik a Fővárosi Bíróság, amely nagy népszerűségnek örvend volt hallgatóink körében, mivel a diákok első élettapasztalataik megszerzése után szívesen látogatnak vissza az iskola közelébe.

Akkor most bemegyünk az épületbe, kérem, kövessenek.

Az iskola védelmi rendszere egy hatalmas, irtó nehéz ajtóban, elektromos zárban és egy pepitazakós tunya portásban merült ki. Ám idén szeptembertől ezt a bombabiztos védelmi pajzsot kártyás beléptető-rendszerrel bővítették ki, minden kedves lógni kívánó diáktársunk nagy örömére. Hát igen, a modern technika ide is beférkőzött.

Kérem, készítsék elő vendégkártyáikat, amelyekkel beléphetünk az épületbe. Egy gombnyomás, egy berregő hang és benn is vagyunk az előkelő, ám szűkös előtérben. Jobbról a portásbácsi integet, balra a világháborúban hősként elhunyt egykori diákoknak tiszteleghetünk. Ámulatunk közepette el ne felejtsük lehúzni kártyáinkat, hogy látogatásunkról az Igazgató úr is tudomást szerezzen.

Első utunk fölfelé vezet. Néhány lépéssel egy bonyolult elágazáshoz érkezünk.
           Itt futnak össze a folyosók és a lépcsők, a tanárok és a diákok. A hírhedt belvárosi dugókban megedzett tanulók sem szívlelik a szünetekben itt összegyűlt emberáradatot, azt, amikor mindenki épp más irányba venné útját vagy csak úgy, szórakozásból megáll a folyosó kellős közepén.

Jobbra és balra egy-egy folyosó biztosítja a termekhez való eljutást, ahol 4-5 évre visszamenőleg megtekinthetik elballagott diákjaink tablóit.

Előttünk emelkedik az iskola legforgalmasabb lépcsője, melynek kövezetében őskori tengeri állatok kövületei, úgynevezett ammonitiszek lelhetők fel. A lépcsőt egy díszesnek és árkádsorosnak sem mondható ablakos rész zárja le. Választhatunk, balra vagy jobbra is feljuthatunk az emeletre, de mielőtt az első szintet elérnénk, csodáljuk meg a lépcsőfordulóban a faliújságokat, hirdetményeket.

Az első emeletet elsősorban a tanárok uralják, ugyanis előttünk a tanári, mellette felirat díszeleg: „Minősített Iskola”. Jobbra, az igazgató helyettes irodája előtt terembeosztással, órarendekkel és egyéb, számunkra hasznos információkkal telitűzdelt táblával találkozhat az idelátogató. Jobbra a tanulmányi iroda és megint csak tantermek, de a folyosó már díszesebb, hírességek szobrai néznek le ránk és más nevessé vált nebulókról kaphatunk leírást az egyik falon. A tanáritól balra viszont az Igazgató Úr birodalma terebélyesedik… Iroda, lakosztály, minek nevezzük?! Nem kell vele foglalkozni… gyorsan és csendben nézzük végig iskolánk egykori híressé lett tanulóinak fényképcsarnokát és osonjunk el az igazgatóság előtt. Jöjjenek, megmutatom a tanácstermet. Szép, tiszta, modern és egyben hagyományőrző. A tanári kar itt tartja gyűléseit és az osztályozó-konferenciákon is itt dől el a tanulók jegyeinek sorsa.

Most viszont a hátsó lépcsőházon át vesszük az irányt felfelé. Mielőtt viszont átlépnénk a fehér ajtón, kérem, mosolyogjanak és integessenek a kamerába, ezzel is örömteli perceket szerezve unatkozó portásunknak.

A második szint keleti szárnyában túlnyomórészt egykoron- gépírás és számítástechnika termeket találhattunk, ma már csak a réginek szintén nem mondható fizikaterem mutatja ismerős arculatát. Itt is minden megújult. A csapóajtó után következik a főlépcsőház. Az erkélyszerű korlát előtt tárja ki kapuit híres-neves könyvtárunk, amelyet nem rég létesítettek. Méltán lehetünk büszkék szépségére és felszereltségére egyaránt. A folyosón továbbhaladva megint csak tantermekbe botlunk, de vessünk csak egy pillantást az udvarra és a többi épületszárnyra. Középen a focipálya, szemben az úgynevezett Másiképület a tesiteremmel, balra a volt szövőtermek helyén, egy éves munkálatok után végre átadták az új épületrészt. Hatalmas ebédlő, kultúrközpont, nyelvi labor, hogy csak néhányat említsek a rengeteg fejlesztés közül. De minek is váratom magukat, kövessenek, győződjenek meg az újításokról a saját szemükkel.

Jobbra elhaladunk a lift mellett, amely ugyan nem a diákokért létesült, de sokan előnyben részesítik a gyorsabb le- illetve feljutás érdekében. Balra, újdonsült színháztermük uralja a második szint legnagyobb részét, mögötte számítógépekkel felszerelt és nyelvi termek sorakoznak. Sajnálattal a számtechtermen való átjutást korlátozták, így a szerencsétlen diáknak két termen is át kell haladnia, hogy elérje az Új- és a Másiképület közti lépcsőházat. Ezekben a termekben jelenleg óra folyik, így engedjék meg, hogy itt tegyek említést az Újépület többi szintjéről. Alattunk egy kórházi folyosóra emlékeztető zárt korridor húzódik, ahonnan többek közt a multimédiaterem is elérhető. Eggyel lejjebbi szinten a menza várja finomabbnál finomabb ételekkel a diákságot és tanárságot egyaránt; valamint a konyha és tankonyhák uralják ezt a terepet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Most kapnak egy óra szabadidőt, hogy egyénileg is feltérképezhessék iskolánkat. Szeretném felhívni figyelmüket az alagsorban helyt kapott társalgóra, ahol a diákság színes szekrényekkel színezett életét figyelhetik meg, miközben egy sakkasztalnál ülve cappucinot kortyolgathatnak. Ezen kívül ajánlom Peti büféjét, ahol az árak ugyan nem a földön járnak, de mindig jó hangulat uralkodik. A büfét a földszinten találják.

 Kérem, osszák be jól az idejüket. A busz pontosan egy óra és tíz perc múlva indul, az iskola előtt gyülekezünk. Kellemes időtöltést kívánok!