Az �let sz�munkra sok szalagot ad, s adott.

Els�k�nt akkor, mikor megl�ttuk a napot.

Amikor felv�st�k karc�mk�dre a neved,

K�r�ln�zt�l, �s l�ttad, hogy mindenki nevet.

�

Nevess Te is, am�g lehet! �lted aj�nd�k,

Mit �gyis visszavesz egy n�lunk magas’bb Sz�nd�k.

Egykor elj�’ a nap, mikor majd k�re v�snek,

Karod helyett l�bodra ker�l c�mke �knek.

�

Most viszont m�s szalagot kapsz, oly’t mint a mad�r!

Sz�rnyalj, hiszen az egy �j dolog, ami ma v�r:

�LET. Csak �gy, csupa nagybet�vel…

Mely igaz, n�ha olyan, mint egy hengerm�hely…

�

L�gy most, mint kis gy�m�lcsfa, mikor szalagot kap,

Mely el�sz�r vir�gra, majd term�sre fakad!

Teremd be az �lted �r�mmel, n�ha k�nnyel,

�lj �gy, hogy b�szke legyen, ki a V�g�n k�nyvel!

�

Legy�l haj�, amely �tszeli a nagy vizet!

Nyerj h�t sok k�k szalagot! Ne csak egyet, tizet!

De sose s�llyedj el az �let tenger�ben,

Mert elt�vedhetsz, hiszen s�t�t, mint az �ben!

�

Gy�jts sok-sok szalagot, j�rj�l be p�r �llom�st,

Tanulj, mosolyogj �s fogadj el egy �ldom�st:

�ld az �letet, ahogy Ter�z anya k�rte,

�s k�rlek, legy�l nagyon, nagyon h�l�s �rte!