Az élet számunkra sok szalagot ad, s adott.

Elsőként akkor, mikor megláttuk a napot.

Amikor felvésték karcímkédre a neved,

Körülnéztél, és láttad, hogy mindenki nevet.

Nevess Te is, amíg lehet! Élted ajándék,

Mit úgyis visszavesz egy nálunk magas’bb Szándék.

Egykor eljő’ a nap, mikor majd kőre vésnek,

Karod helyett lábodra kerül címke éknek.

Most viszont más szalagot kapsz, oly’t mint a madár!

Szárnyalj, hiszen az egy új dolog, ami ma vár:

ÉLET. Csak így, csupa nagybetűvel…

Mely igaz, néha olyan, mint egy hengerműhely…

Légy most, mint kis gyümölcsfa, mikor szalagot kap,

Mely először virágra, majd termésre fakad!

Teremd be az élted örömmel, néha könnyel,

Élj úgy, hogy büszke legyen, ki a Végén könyvel!

Legyél hajó, amely átszeli a nagy vizet!

Nyerj hát sok kék szalagot! Ne csak egyet, tizet!

De sose süllyedj el az élet tengerében,

Mert eltévedhetsz, hiszen sötét, mint az ében!

Gyűjts sok-sok szalagot, járjál be pár állomást,

Tanulj, mosolyogj és fogadj el egy áldomást:

Éld az életet, ahogy Teréz anya kérte,

És kérlek, legyél nagyon, nagyon hálás érte!